Karácsony
Imádom mikor karácsonykor rokonokhoz megyünk és konkrétan le akarnak itatni, ráadásul pálinkával, amit így illetlenség visszautasítani. Szörnyű.
(Egyébként minden álmom az volt, hogy ehhez a bejegyzéshez, csatolok egy olyan képet, amin szakad a hó, de sajnos ez az erős tavaszi időjárás miatt elmarad, talán majd jövőre :()
Utálom, ilyenkor mindig tele vagyok, mégis érzem, hogy simán tudnék még enni valamit, és a hűtő, meg az asztal minden sütivel meg étellel van tele, mégsem tudom mit ennék szívesen.
Lassan kezdem már megszokni, hogy minden család nyugodt meg meghitt, a miénk meg rohanásban van, készülünk, sütünk, szaloncukrot kötünk, egyebek. De furcsa lenne ha nem így lenne már. Valahogy tényleg megszoktam, és egyáltalán nem vagyok emiatt szomorú. Talán sokkal jobb mintha unottan ülnénk a fa körül és fapofával bámulnánk egymást.
Viszont ajándéknak megint maradt a ruha, mi más, hiszen konkrétan mindenem meg van, új telefont majd februárban kapok, a laptop amíg itthon vagyok egyáltalán nem szükséges, porosodna valahol a polcon, bőven ráér majd érettségire, mivel majd szeptemberben költözök albérletbe, oda meg azért kell. :D (amúgy majd hozok egy külön bejegyzést arról, hogy hogyan szeretném majd berendezni a szobám, csak képeket kell majd találnom!)
Egyébként a szünet fullos, minden nap délben kelek, sorozatozok, életem is van (még). Holnap jönnek nagyszüleim és én már most meg vagyok halva, ha két nagymamám találkozik, konkrétan a világot kibeszélik magukból, és mi meg csak ülünk.
Csak legyen már február!

Mit szólsz hozzá?

Mit szólsz hozzá?